Tudod mit? Cseszd meg!

Soha nem leszek Neked elég jó, elég szép, elég okos.

Minek erőlködjek?

Évekig elvoltam a magam kis világában, ha nem is egyedül, de magányosan. Megszoktam, jó volt így. Azt hittem, jót tesz majd a levegőváltozás, de most fojtogat.

És már nem csak magányos leszek, de egyedül is maradtam, és Neked köszönhetően piszkosul boldogtalan vagyok.

Mert a remény nem vész el, csak átalakul. Boldogtalansággá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.